Kezdj neki bárhonnan és a végére kész lesz! Jöhetnének itt a nagy szavak, hogy „Just do it”. De máshonnan kezdem.
Tudomásom szerint kétfajta elmélet létezik (a harmadik, hogy nem csinálsz semmit).
Az egyik, mikor van egy tál különböző cukorkád, finomabbak és kevésbé azok. Ha utoljára hagyod a legfinomabbat, mondván, hogy annak az íze marad a szádban, akkor mindig a legrosszabbat fogod megenni. Ha pedig pont fordítva csinálod mindig a legfinomabbat eszed. Ez az egyik elmélet.
A másik, amikor azt mondják, hogy „nyeld le a legnagyobb békát”, azaz kezd a legnehezebbel, utána gyerekjáték lesz a többi.
Kinek melyik jön be… Én többször kezdtem azt tapasztalni magamon, hogy összeírom a feladatokat (ez egy másik bejegyzésben), és elkezdem csinálni valahonnan, ahonnan éppen kedvem van (ez inkább a legfinomabb cukortól indulás). És mindig előveszek egy feladatot, ami inspirál. Nem is foglalkozom az egész projekt nagyságával, hanem csak nekiállok, és csinálom, amihez kedvem van. Tudom, hogy haladni kell.
Kis kiegészítés, hogy nagyon sokszor tudom lelkesíteni magam egy teendőben, még akkor is, ha nem fűlik annyira a fogam hozzá, de valahogy mindig megtalálom benne a szépet. Általában elképzelem, hogy milyen ügyesen, szépen, jól el fogom tudni készíteni, és máris lesz kedvem valami nagyszerűt alkotni. És ez motivál.
Majd egyszer csak azt veszem észre, hogy „jéééé, kész”. Vagy csak össze kell kapcsolni a részfeladatokat egybe, és készen is van minden. Néha magam is megdöbbenek, hogy nem is volt olyan nehéz.
Szóval csináld, ahogy tudod, de csináld! Vagy a legfinomabb cukrot edd mindig, vagy nyeld le a békát!
Hozzászólás a(z) Szedd össze mid van! – Megyeri Domonkos Üzleti Blogja bejegyzéshez Válasz megszakítása