Szabadság. Ennyi.
No de bővebben. Azt a szabadságot, hogy én akkor megyek fel a Normafára sétálni a Kedvesemmel, amikor süt a nap és esett a hó. Nem hétvégén, amikor sokan vannak, nem munkaidő után, amikor már sötét van. Hanem akkor, amikor akarok! Ezt a szabadságot… szóval ezért nagyon sokat kellene nekem adni, hogy ezt feladjam.
Persze vannak ennek árnyoldalai is. Mert, ha nem megy a cég, akkor nekem kell megoldani, hogy a munkatársak kapjanak fizetést. Vagy, ha lejár a munkaidejük, de a határidős munka nincsen kész, akkor nekem kell beugrani, és 9-kor eljönni este, miután befejeztem. De ebben is van játék. Ezzel együtt szeretem.
Annyit veszek ki belőle, amennyit beletettem.
Vélemény, hozzászólás?